A hantik és a manysik közlekedési eszközei

Néprajz a térképen szférikus - gömbalakú - körkép alakjában

Nézze meg a Hanti-Manszijszkban működő Természet és ember múzeumának speciális körképét.

Télen sitalpakon közlekedtek. 6-7 éves korban tanultak meg sielni. Magát a sitalpat fenyőből faragták. Az egy darab fából készült sitalpat gólicának hivják. A sitalp csúszófelületét prémmel - rén vagy jávorszarvas lábáróol lenyúzott bőrrel - vonták be. Azelőtt vidraprémmel: A téli vadászat során az ilyen sitalpnak nagy hasznát vették.A női sitalp méreteit tekintve kisebb volt a férfiak sitalpánál. A sibotot lúcfenyőből készitették, és sielés közben balkézzel fogták. A téli sibot egyik végén gyűrű, a másikon kis lapát volt, hólapátolásra. Télen a fő közlekedési eszköz a sarkvidéki szán vagy nárta volt. Leggyakrabban kézi szánt használtak. Két szántalpa volt, keskeny, hosszú és trapézalakú volt, részei különféle fából készültek. Összhossza 2m 50 cm. Ilyen szánon vitték a vadászatra az élelmiszert és az elengedhetetlenül szükséges dolgokat, és szállitották el a zsákmányt. A női és a férfi szánok felépitése hasonló volt. Ember vagy kutya húzta, vagy mindkettő egyszerre. 400 kilogrammnyi súly szállitására volt alkalmas. Az emberhúzta szánt 1,5 méteres zsineggel húzták, mely a járom közepéhez volt kötve. A kutyahúzta szán istrángja 1,85 m, a tartó és vonó szij 50 cm-es volt. A hurkot a kutya nyakáara tették és a melle alatt a mellső lábainál zsineggel megerősitették.

Nézze meg a Hanti-Manszijszkban működő Természet és ember múzeumának speciális körképét.

Jugria néprajzi objektumainak térképe